2009 december 8. | Szerző: Elkéstem
Hagyományos karácsonyi ételeink
Van minden, mint karácsonykor – tartja a szólás, hiszen a szenteste és az ünnepnapok hagyományosan fontos része a gazdag, közös étkezés. I. Szent Gyula pápa nagy bölcsességgel nevezte ki december 25-ét, ezt a téli napfordulóhoz közel eső napot a Megváltó születésnapjává, hiszen ez az időszak az emberiség számára ősidőktől fogva a fény győzelmének, az élet újjászületésének örömünnepe volt. A tradicionális karácsonyi ételek és azok elfogyasztásának szokásai is mind e szimbólumrendszerhez kötődnek.
Ilyenkor még a legszegényebb családok is igyekeznek gazdag asztalt teríteni, hiszen már maga az ünnepi étkezés előrevetíti a jövő év bőségét, de a hagyományos karácsonyi ételek egyenként is mind szimbolikus jelentést hordoznak, s e jelképek máig élnek még a városi ember ünnepében is.
A szenteste elmaradhatatlan étele a hal. Egyrészt, mert régen advent is böjti idő volt, Ádám és Éva napja pedig szigorú böjti nap, másrészt a magyar hagyományokban a halpikkely gazdagságot jelent a következő esztendőre. Másnap a karácsonyi főétel régen disznóból készült, mivel az előre túr, így segíti a család előrejutását, míg tyúk, illetve szárnyas nem kerülhetett az asztalra, mert az elkaparja a szerencsét.
Karácsonykor – majd később szilveszterkor és újév napján is – előnyben részesítették azokat az ételeket, amelyek sok termést, magot hoznak, hiszen azok bőséges új évet ígérnek: ezért fontos része az ünnepi étkezésnek a bab, a lencse, a mák, a mazsola.
A töltött ételek, mint a töltött káposzta és a bejgli is a következő esztendő jó termését, a temékeny állatokat, a teli csűröket hivatottak biztosítani. Maga a bejgli egyébként, amely eredetileg zsidó ünnepi étel volt, csak a XVI. század óta ismert nálunk.
A dió mint ősi Krisztus-szimbólum (Nux est Christus) szintén nem hiányozhat a karácsonyi asztalról. A termés keserű, zöld burka az Úr földi szenvedésére, csonthéja a keresztfára vagy a sziklasírra, belső magja Jézus isteni természetére utal. A néphiedelem szerint az ártó lelkek az esztendő leghosszabb éjszakáin, Luca-nap és karácsony estéje között vannak hatalmuk teljességében. A szenteste várakozásban töltött, eszkatológikusnak érzett óráiban a gonosz felett aratott győzelmet szimbolizálja a csonthéjból feltört dióbél.
A másik jellegzetes gyümölcse a karácsonyi asztalnak az alma. Ez a legtöbb népnél erotikus jelkép, a bibliai hagyomány szerint a tudás fájának termése. Belőle sarjad azonban az élet fája, amelynek termése maga a Megváltó: “A kis Jézus, aranyalma, / Bodogságos Szűz az anyja” – szól a karácsonyi ének. Az ünnepi asztal almája tehát Isten irántunk érzett szeretetének jelképe. Ugyanakkor számos néphiedelem és jóslás is kötődik hozzá; a legelterjedtebb, hogy szenteste a családfő annyi cikkelyre vágja az almát, ahány családtag van, majd együtt megeszik, hogy az év során bármi történik is, összetartsanak.
Az ünnepi vacsora részeként – néhol első fogásként – ma is sok helyen fogyasztanak mézet, mellé esetleg fokhagymát, amely ősi gonoszűző, egészségmegőrző szer, illetve ostyát, amely természetesen Krisztus testére utal. A méz kultikus jelentősége még az ókori, kora középkori időkből származik. A méhek a hiedelem szerint ugyanis “szűzi életet” élnek, s nem elpusztulnak, hanem meghalnak, mint az ember. A népi vallásosságban mindez úgy élt tovább, hogy a méhek a Szűzanya könnycseppjeiből származnak. Emellett a méz – illetve a hagyományosan sokféle karácsonyi sütemény – édessége az ünnep örömét is kifejezi, és előrejelzi a boldog új esztendőt.
Szalontai Anikó
A húsvéti bárány
2009 április 2. | Szerző: Elkéstem
A húsvéti bárány
A húsvéti bárány a fegyvertelenség szimbóluma a vadállatokkal szemben. Ezen kívül az ótestamentumban áldozati állat is volt. Napjainkban is a zsidó rituáléhoz tartozik pészáh ünepére bárányt vágni és elfogyasztani.
Bárányhús citrommal
“Főzd meg tehénhús-lévben s ecetben. Pergelj lisztet belé, metélj citromot reá. Csináld meg borssal, gyömbérrel, sáfránnyal. Ha pedig lisztet nem akarsz belé rántani, boros cipóval hadd forrjon fel: jobb ízű lészen, mert a liszt minden étekben jó.”
Birkahús vadasan
“A birkahúst megtisztítva, megmosva 1-2 napra pácba tesszük. Onnan kivéve, megtüzdeljük 5 deka füstölt szalonnával, megsózzuk és a sütőben – 1 kanál zsírt téve alája – megsütjük. Sütés alatt többször megöntözzük az átszűrt páclével. Mikor készen van, ráöntünk 1-2 kanál tejfölt és még 5 percig sütjük. Zsemlegombóccal tálalom. “
Tárkonyos bárány 2.
“Egy negyedrész bárány elejét tegyük főni két liter sós vízbe. Míg fő, készítsünk hozzá egytojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép, barnapiros rántást. Amikor a rántás legforróbb, öntsünk bele egy pohár hideg vizet, és azonnal fordítsuk a forró báránylébe. Tegyünk bele egy jó kávéskanálnyi apróra vágott zöld tárkonylevelet és hat kanál borecetet. Főzzük fel öt percig ezekkel is, tálalásig vegyük el a nagy melegről. Pár kanál tejfölt öntsünk bele, és mély tálban adjuk asztalra.”
Húsvéti foszlós kalács
2009 március 20. | Szerző: Elkéstem
Húsvéti foszlós kalács
Hozzávalók:
3,5 dl tej 
1 kk cukor
3 dkg élesztő
50 dkg simaliszt
10 dkg vaj vagy margarin
5 dkg cukor és egy csipet só
3 tojás sárgája
5 dkg mazsola (de lehet mazsolátlan is)
1 dl langyos tejbe beletesszük a kávéskanálnyi cukrot és az élesztőt, majd meleg helyen megfuttatjuk. Ha kész, a liszt közepére öntjük és galuska keménységűre gyúrjuk (ez eddig a kovász). Ez után addig pihentetjük, amíg kétszeresére nem dagad. Ha megdagadt, akkor a három tojás sárgáját kikeverjük az 5 dkg cukorral, majd hozzáadjuk a 2,5 dl (szintén langyos) tejet, a 8 dkg megolvasztott vajat és a csipetnyi sót. Ezt összedolgozzuk a pihentetett kovásszal, és hólyagosra keverjük tésztát.
A tészta tetejét szórjuk meg liszttel, majd újból hagyjuk kelni. Ha ismét a kétszeresére nőtt, borítsuk ki a deszkára és dolgozzuk bele a mazsolát (amelyet előzőleg langyos vízben áztattunk).
Először formáljunk belőle három cipót, majd hosszúkás hengereket, ez után jöhet a fonás. Tegyük vajjal kikent formába, és ismét takarjuk le, hogy felvehesse a forma alakját, és annak tetejéig dagadhasson. Ekkor kenjük meg tojássárgájával. Előmelegített sütőben, 200 fokon, 40 perc alatt pirosra sül. A formában hagyjuk kihűlni.
Zöldséges báránycsülök
2009 március 17. | Szerző: Elkéstem
Zöldséges báránycsülök
Hozzávalók:
4 db bárány első lábszár,
3-4 evőkanál Bertolli fokhagymás paradicsomszósz,
3 evőkanál Bertolli piros pesto,
3 evőkanál Bertolli Classico extra szűz olívaolaj,
1 csokor friss rozmaring,
4-5 szem apró hagyma,
3-4 gerezd fokhagyma,
4-5 levél babér,
2 szál sárgarépa,
1 db karalábé,
1 db cukkíni,
1 db kaliforniai paprika,
darált bors, só, fél evőkanál étkezési keményítő.
Báránycsülköket csorgassuk meg olívaolajjal, kenjük meg piros pestoval, szórjuk meg sóval, őrölt borssal, összevágott rozmaringlevéllel és zúzott fokhagymával. Pár órára tegyük be a hűtőszekrénybe, hogy a fűszerek íze jól átjárja a húst.
Egy lábasban forrósítsunk fel pár evőkanálnyi olívaolajat, tegyük bele a befűszerezett csülköket, majd minden oldalát erős lángon süssük pár percig, míg piros nem lesz. Tegyük mellé a félbevágott vöröshagymát és pár gerezd egész fokhagymát. Pirítsuk pár percig, majd engedjük fel vízzel és pár decinyi vörösborral úgy, hogy háromnegyedig ellepje. Sózzuk, borsozzuk, pár szál rozmaringgal és babérlevéllel fűszerezzük. Fedjük le fedővel és pároljuk addig, amíg a hús puha nem lesz. Párolás közben néhányszor forgassuk meg. Ha a csülök puhulni kezd, tegyünk a párólóléhez csíkokra vágott sárgarépát, karalábét, cukkínit, paprikát, kanalazzunk rá a fokhagymás paradicsomszószból, fedjük le és pároljuk még tíz percig. Ha elkészült, a párolólevet hideg vízzel elkevert keményítővel sűrítsük be. Friss összevágott mentalevéllel tehetjük még izgalmasabbá az ízét.
Tálaljuk a csülköt nagy tányérra, melléje szedjünk a párolt zöldségből és csorgassuk meg szósszal.
CSÖRÖGE FÁNK
2009 február 17. | Szerző: Elkéstem
CSÖRÖGE FÁNK
Hozzávalók:
30 dkg liszt, 6 tojássárgája, csipetnyi só, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál rum, esetleg 1 evőkanál tejföl
– a sütéshez: olaj
– a tálaláshoz: porcukor
Elkészítés:
A lisztből, a tojássárgákból csipetnyi sóval, cukorral és rummal rétestészta keménységű tésztát gyúrunk. Ha szükséges, még kevés lisztet, vagy egy evőkanálnyi tejfölt adunk hozzá. A jól kidolgozott tésztát letakarva fél órán át pihentetjük. Azután lisztezett deszkán késfok vastagságúra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi rombuszokra vágjuk. A kis tésztadarabokat középen háromszor behasítjuk és a tészta egyik végét a középső nyíláson áthúzzuk. (készíthetjük úgy is, hogy kétujjnyi széles és kb. 15 cm hosszú csíkokra vágjuk fel, azután laza csomót kötünk rá.). Az elkészült fánktésztákat bő, forró olajban aranysárgára sütjük. Szalvétán lecsepegtetjük, majd porcukorral meghintve, finom házi lekvár társaságában kínáljuk.
2009 február 9. | Szerző: Elkéstem
A fánk története
Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott, mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.
(Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv)
B U É K !
2009 december 30. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X