A FŐZÉS KEZDETEI
2008 április 19. | Szerző: Elkéstem
Mielőtt a cserépedények és a bronzüstök felváltották a legrégibb, legkezdetlegesebb főzőalkalmatosságokat, kialakult egy érdekes, sajátos főzésmód, amelyet bizonyos szempontból a nagy nyomású, “kuktában” való főzés előfutárának tekinthetünk. A kőkorszaki vadász, miután az elejtett vadat feltrancsírozta, többnyire ott, helyben elfogyasztotta az állat belsőségeit. Jól is esett neki a lakoma, mielőtt nekilátott a hazacipelés nehéz munkájának, de tanácsos is volt gyorsan megenni a gyorsan romló belső részeket – az állat máját, szívét, agyvelejét és egyéb belső szerveit. A mai eszkimókhoz hasonlóan valószínűleg különlegesen finom csemegének tekintette az állat félig megemésztett gyomortartalmát is. Így hát logikus volt, hogy a belsőségeket a gyomorba gyömöszölte és a gyomrot a tűz fölé akasztva, az egészet “egybefőzte”. Az állatgyomrokat e tapasztalat alapján nyilván később más ételek főzésére is felhasználta “edények”. Folyt köv.——>
A FŐZÉS KEZDETEI
2008 április 18. | Szerző: Elkéstem
A gondosan elkötözött, csaknem légmentesen záródó állatgyomrok olyan kiváló főzőalkalmatosságnak bizonyultak, hogy a szkíták még az időszámítás előtti 5. században is hozzá folyamodtak, ha sztyeppei vándorlásaik során éppen nem volt kéznél főzőüst. Hérodotosz feljegyzése szerint ” a húst belegyömöszölik az ökör bendőjébe, ezután az Állatot máglyára helyezik, majd meggyújtják alatta a tüzet. A bőr és a csontok jól égnek eközben a bendőbe varrt hús megfő, és kiváló ízű lesz.
Ily módon az állat önmagát főzi meg voltaképpen” – teszi hozzá a görög krónikás. Samuel Hearne amerikai kutató még a 18. században is megfigyelt ehhez hasonló főzési eljárást az indiánok között – ők azonban az állatból kimetszett bendőt húsdarabokkal, vérrel, belsőségekkel megtöltve a tűz fölé akasztották, úgy készítették el kedvenc fogásukat.
A FŐZÉS KEZDETEI
2008 április 19. | Szerző: Elkéstem
Mai fogalmaink szerint elképzelni is nehéz, hogyan lehet edény nélkül főzni. Az őskori előd találékonyságára vall, hogy ezt a nehéz feladatot sikerült megoldania – méghozzá zseniálisan egyszerű módon. Nem kellett neki hozzá csak egy alkalmas formájú mélyedés a földben, amelyet lapos
kövekkel gondosan kibélelt, hogy a víz ne szivárogjon el belőle, majd megtöltötte vízzel, és felforrósított köveket dobott bele. Miközben a főznivaló a vízben rotyogott, időnként újabb meg újabb forró követ vetett bele, hogy tovább főjön, míg csak meg nem puhult a készülő eledel. A lyukakban főzés fontos fejlemény volt, de voltak már figyelemreméltó előzményei is. Főztek sziklamélyedésekben, kivájt farönkökben, tengerpartokon hatalmas kagylókat használtak, délszaki vidékeken kivájt bambusznádból fabrikáltak edényeket. Henry Walter Bates 19. századi utazó beszámolója szerint az Amazonas vidékén a bennszülöttek úgy készítettek teknősbékalevest, hogy a teknőc hátpáncélját megfordították, abban főzték meg az ízletes belsőségeket.
Folyt köv. ——–>
Oldal ajánlása emailben
X