Üdítőital virágból
2008 május 13. | Szerző: Elkéstem
BODZASZÖRP
Hozzávalók:
70 dkg cukor, 7-8 bodzavirág, 2 db citrom, 2 csomag citrompótló
Egy tisztára mosott 5 literes üvegbe tedd bele a cukrot és a vízzel leöblített bodzavirágot. Öntsd tele az üveget vízzel. A megmosott citromot héjastól karikázd fel, és a citrompótlóval együtt add a cukros, bodzavirágos vízhez. Ahhoz, hogy a cukor könnyen elolvadjon, ilyenkor meg kell keverni az üvegben lévőket. Takard le az üveg száját egy kistányérral. Hagyd állni 1-2 napig, amíg gyengén pezsegni kezd. Akkor leszűrheted, és üvegekbe öntheted. Vízzel hígítva, de hígítás nélkül is ihatod.
* * * * *
PAPRIKÁS MARHAHÚSKOCKÁK BOLGÁR MÓDRA
2008 május 12. | Szerző: Elkéstem
PAPRIKÁS MARHAHÚSKOCKÁK BOLGÁR MÓDRA
Hozzávalók: 50 dkg marhahúst, 1 fej vöröshagyma, 4-5 evőkanál étolaj vagy zsír, 5 dkg
A húst kockákra vágjuk, és egy fél óra hosszat sós vízben főzzük.
Ez alatt a vöröshagymát apróra vágjuk, és az olajban – vagy zsírban – szép aranyszínűre pirítjuk. Ezután beletesszük a húst, és félpuhára pároljuk. Ezután meghintjük pirospaprikával, megsózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd felöntjük a húslével, amiben a marhahús főtt, hozzáadjuk a gyöngyhagymát, a fokhagymát, a babérlevelet, ha szükséges utánasózzuk, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a lé
félig el nem főtt.
GÖRÖG SÜLT CSIRKE PAPRIKÁSAN
2008 május 12. | Szerző: Elkéstem
GÖRÖG SÜLT CSIRKE PAPRIKÁSAN
Hozzávalók: egy jókora csirke, 5 dkg vaj, 1 pohár fehérbor, 50 dkg paradicsom, só, paprika, fahéj, ízlés szerint.
Paprika – csípősen és édesen
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
Főzés közben olyan magától értetődően nyúl paprika után, mintha az idők kezdetétől fogva mindig ott lett volna a konyhaszekrényünkben és a kamránk polcán. Pedig más fűszerekhez képest aránylag késői jövevény hazánkban, valósággal regénybe illő utazást tett meg a fél földgolyón keresztül, amíg ideérkezett. Talán még kalandos vándorlásánál is érdekesebb annak históriája, hogy az eredetileg méregerős, ínyeket perzselő paprika hogyan nemesedett napjaink enyhe ízű vagy éppenséggel édes
fűszerévé.
A paprika történetének első fejezete Kolombusz hajójának fedélzetén kezdődött: Chanca, a nagy felfedező hajóorvosa hozta magával a Santa Maria nevű vitorláson Közép-Amerikából az Európában addig ismeretlen növény magvait. Ott már régóta termesztették, és használták termését fűszer gyanánt.
Izabella királyné és a spanyol főúri hölgyek, akiket Chanca megajándékozott a paprika magvaival, csupán érdekes, 
egzotikus dísznövényt láttak a paprikában, annak termesztették várak, kolostorok kertjeiben az elkövetkezendő idők során. Dísznövényként jutott el Magyarországra is, ahol először Széchy Margit kertjében díszlett a 16. század közepén, majd Batthyány Boldizsár nevelt paprikát azokból a magokból, amelyeket Clusiustól, a híres francia botanikusoktól kapott.
Később az emberek Európában is rájöttek, hogy paprika igen jól használható ételízesítőnek a drága, keletről importált bors helyett.
Először az Ibériai-félszigeten kezdték fűszernek termeszteni, majd itáliai hajósok révén eljutott a paprika a Balkán-félszigetre is. Török szolgálatban álló bolgár földmívesek honosították meg hazánkban, valamikor a 17. század derekán. Folyt. Köv.—>
Paprika – csípősen és édesen
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
A paprika meglehetősen lassan hódította meg a magyar ínyeket: először a 18. században említi egy füvészkönyv „törökbors” néven. Annál viharosabban terjedt el használata az egész országban a Napóleon által elrendelt „kontinentális zárlat” idején, amikor az addig használatos bors egyszerre eltűnt a boltokból, s az emberek előbb kénytelen-kelletlen, majd mind lelkesebben paprikát használtak helyette ételízesítő gyanánt. Ebben az időben kezdték az élelmes szegedi paprikakofák a közönség igényeinek megfelelően „megszelídíteni” a paprikát a csípődésnek nevezett művelettel, majd rostálással különválasztották a paprika csípős részeit.
A paprika erejét, csípősségét tudvalevően a kapszacin nevű anyag okozza, mely a paprika „ereiben” termelődik, de a növény fejlődése során rápermeteződik a magokra is. Mikor az egyre jobban növekvő igényeket az aprólékos kézi munkát követően csípődéssel nem lehetett kielégíteni, egy szegedi testvérpár Pálffy János kovácsmester és Pálffy Balázs lakatos, gőzzel hajtott masinát épített, amely gépi erővel végezte el a csípős részek különválasztásának és a paprikabőr összezúzásának bonyolult műveletét.
Találmányukra 1874-ben „császári és királyi szabadalmat” kaptak, jó minőségű készítményeik, pedig nemsokára az ország határain túl is hírnevet szereztek a szegedi paprikáknak. Egykorú feljegyzés szerint a Pálffy-testvérek paprikagyárában 1 gőzmozdony és 3 „saját találmányú szabadalmazott paprikakészítő, őrlő és finomító gép” működött, amelyik évi termelése 1500 mázsa volt.
A magyar paprikanemesítők már régóta foglalkoztak olyan fűszerpaprika kitenyésztésével, amelyet nem kell „csípődni” vagy „szelídíteni”, hanem természettől fogva nem csípős, vagy csak igen kevéssé csípős. Az első kísérleteket Obermayer Ernő végezte Szegeden, egyebek közt enyhébb ízű spanyol és csípős szegedi fajták keresztezésével.
A teljes sikert azonban nem ő, hanem egy kalocsai paprikanemesítő érte el, név szerint Horváth Ferenc, aki létrehozta az első szép színű, aromában gazdag, ám egyáltalán nem csípős fűszerpaprikát: Horváth megkapó szerénységgel mondta el, hogy a nagyszerű eredményt elsősorban a méheknek, meg jó szerencsének köszönhette.
Paprika – csípősen és édesen
2008 április 23. | Szerző: Elkéstem
A harmincas évek derekán az egyik kísérleti fűszerpaprika-ágyás szélére – úgymond – „házi használatra” lecsónak való csemegepaprikát ültettet, s a jó sors úgy hozta, hogy a kétféle paprika valahogy összeporozódott.
Mikor a termés beérett, nagy meglepetéssel vette észre, hogy a „házasságból” néhány tő nem csípős fűszerpaprika keletkezett. Ezeket a töveket gondosan figyelte, magvaikat a többiektől különválasztotta, majd elszaporította. Így indult útjára a kalocsai csemegepaprika.
Ehhez persze hozzá kell tenni azt, amit Pasteur úgy fogalmazott meg, hogy a véletlen, a jó szerencse adományait csak az tudja felhasználni, aki eleve felkészülten, figyelő szemmel követi a természet megnyilvánulását.
Horváth Ferenc nagy úttörése után Szeged környékén is meghonosították a nem csípős csemegepaprikát, s a többi, hagyományos paprikafajta mellett termesztik ott is, Kalocsa környékén is mindazóta. A kép teljességéhez tartozik, hogy a kalocsai fűszerpaprikának is több íz fokozata van.
Valamikor a füzérbe gyűjtött, napon, majd kemencében kiszárított paprikát a lábbal hajtott törőalkalmatosságban, a „küllőben” zúzták szét. Később vízimalmok, szélmalmok, szárazmalmok végezték az őrlés munkáját. Még később gőzmalmok léptek a helyükbe, majd mindezt felváltotta a 20. század modern tecnológiája: ma már a feldolgozás minden mozzanatát gépek végzik, az őrlés során finomodó paprikaport pneumatikus csővezeték továbbítja a gépek között. A tecnikai fejlődés azonban, legyünk őszinték, nem változtathatta meg az alapvető tényeket. Azt például, hogy a paprikatermesztés festőanyagokban annál gazdagabb, minél több napfény éri a növényt, borongós, esős nyár után a paprika festéktartalma viszonylag csekélyebb. Befolyásolja az időjárás a paprika zamatát is: forró, száraz nyár idején növekszik a paprika kapszacintartalma és ezzel csípőssége is. A fogyasztóhoz kerülő paprika színét és ízét azonban nagyon jól, árnyalatosan tudják befolyásolni a paprikamolnárok a feldolgozás során, egyebek közt azáltal, hogy a követelményeknek és az adottságoknak megfelelő arányban vegyítik az íz- és aromaanyagokat, tartalmazó paprikabőrt a gazdag olaj-és színezőanyag-tartalmú magokkal. Továbbá azzal is, hogy milyen hőfokon végzik az őrlést, amelynek során a felhevült növényi olaj kioldja a természetes festőanyagokat, és a paprikaőrlemény fokról fokra elnyeri szép, piros színét.
Rakott ételek
2008 május 24. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X